Tavaly, szinte észrevétlenül egy új japán hibridhajtású prémium limuzin lépett piacra, az Infiniti M35h. Méretét meghazudtoló, káprázatos menetteljesítményekre képes, miközben kíméli a pénztárcát és a környezetet. Mutatja, milyen jó is lehet egy hibrid autó. A műfaj titkos ásza, csak ezt még kevesen tudják róla.
Az Infiniti olyan a Nissannak, mint a Lexus a Toyotának; az első osztályú minőséget, kényeztetést, és egyedi megoldásokat kereső vásárlókat szolgálja ki. Immár az Infiniti is rendelkezik hibrid modellel, amelyre érdemes nagyon odafigyelni. A kecses, mindössze 0,26-os alaktényezőjű M35h limuzinban sokkal többen megnézik az embert, mint egy Audiban vagy egy Mercedesben. Ez az autó Magyarországon kuriózumnak számít, s nem mellesleg az egyik legszebb, legméltóságteljesebb japán cirkáló. 4945 milliméteres hosszával és 1,5 méteres magasságával tiszteletet parancsol, az autóstársak előzékenyek vele szemben.
Az utastér a 2,9 méteres tengelytávnak köszönhetően az egyik legtágasabb a kategóriában, a második sorban egyenesen fejedelmiek a körülmények. A bőrfotelekbe belesüpped az ember és pillanatok alatt el tud lazulni. Egy kezemen meg tudom számolni, hány olyan limuzinban ültem eddig, amelyben ennyire kényelmes lett volna a hátsó ülés és ekkora a tér. Elöl érdekes módon kisebb méretűek a fotelek, mint várnánk, egy 190 centiméter magas sofőr már alacsonynak, kisméretűnek titulálná őket. Az M35h fényűzésben és a közérzetet javító, illetve kényeztető felszerelések tekintetében azonban az élvonalhoz tartozik. Gyönyörű, illatos és finom tapintású a bőrkárpit, igényes a kőrisfabetét, s a kezelőszervek kivitele is minőségi. Az ülés és a kormány kiszálláskor engedelmesen hátrahúzódik, az ülések fűthetők és szellőztethetők, van kormányfűtés, az automata légkondicionáló pedig tisztítja a levegőt és semlegesíti a szagokat.
A műszerfal kialakítása egyedi és kifejezetten stílusos, átláthatósága azonban hagy kívánnivalót maga után. Eleinte keresgélni kell az alapfunkciókat és ki kell tapasztalni a multimédiás rendszer működését, aminek menet közben nem tanácsos nekiállni. A középső érintőképernyő túlságosan ismerős kommersz Nissan modellekből, grafikája pedig méltatlan egy ilyen autóhoz. A főműszer-árnyékoló két oldalán található funkciógombokat és a kormányoszlop alatt baloldalon csoportosított gombokat alapesetben kitakarja a volán. Jó dolog viszont, hogy a kormánykerékről egy billenőkapcsolóval és egy gombbal teljes mértékben vezérelhető a multimédiás rendszer.
Az Infiniti M35h hibrid meghajtó rendszerének összteljesítménye 364 lóerő, és a teljes, tehát a tisztán elektromos üzemmódban is haladni képes (full) hibridek közül ez a legfürgébb a világon. Tehát az olyan úgynevezett mild hibrid modellek, mint a BMW ActiveHybrid 7 nem volt versenyben. (A mild hibrid villanymotorja jellemzően kis teljesítményű, így önállóan nem képes az autót mozgatni, csak kisegítő és energia-visszatermelő funkciója van). Az Infiniti 5,5 másodperc alatt éri el a 100 km/órás sebességet és negyed mérföldes távon sincs ellenfele (13,9 mp).
Az M35h a hibrid technika ellenére nem nehezebb a dízel változatnál, súlya körülbelül 1840 kilogramm, a gázpedál határozott lenyomására ezért úgy megindul, hogy a sofőrnek eláll a lélegzete. Én szabályosan megijedtem a benne lakozó őserőtől. A 3,5 literes V6-os benzinmotor 306 lóerőt és 350 Nm nyomatékot mozgósít, s erőteljes gyorsításkor a 68 lóerős villanymotor is besegít neki a maga 270 Nm-es nyomatékával. Ettől olyan hátba vágó az autó gyorsulása.
